Egy gyors őszinte megjegyzés indulás előtt: Alexander Alekhine még a FIDE Elo-értékszámrendszer létrejötte előtt sakkozott. A modern értékszám-rendszert csak az 1970-es években fogadták el, évtizedekkel a halála után — és a FIDE nagymesteri címét is csak 1950-ben hozták létre, négy évvel a halála után. Így Alekhine-nek nincs hivatalos értékszáma, és bármely szám, amelyet vele kapcsolatban látsz, visszamenőleges becslés, nem olyan érték, amelyet valóban birtokolt élete során. Ahelyett, hogy kitalálnánk egy csinos értékszám-grafikont, végigjárjuk pályafutásának ívét, és világosan megjelöljük a történelmi becsléseket.
Az őszinte lényeg: Alekhine-nek nincs hivatalos FIDE-értékszáma — kora megelőzte a rendszert. Amit a versenyeredmények alapján biztosan elmondhatunk: az 1920-as évek eleje óta a világ legerősebb játékosai közé tartozott, és az 1930-as évek eleje folyamán uraló világelső volt.
A felkapaszkodás (1908–1921)
Alekhine felemelkedése egyenletes és lenyűgöző volt. Tinédzserként és fiatal felnőttként az Orosz Birodalomban hírnevet épített ki magának az európai versenykörforgásban. Áttörése a nagy 1914-es Szentpétervár versenyen érkezett, ahol harmadik helyen végzett — csak a regnáló világbajnok Emanuel Lasker és a briliáns José Raúl Capablanca mögött. Hogy huszonéves fejjel a dobogóra állhatott e ketten mellett, valódi jövőbeli bajnokként jelölte ki őt.
A következő évek zűrzavarán át elhagyta Oroszországot, letelepedett Nyugaton, és tovább kapaszkodott felfelé. 1921-ben Budapesten mutatta be a provokatív Alekhine-védelmet — apró jele annak a leleményes, harcos játékosnak, akivé válóban vált.
A csúcs: világbajnok (1927)
A csúcspont 1927-ben érkezett. Alekhine kihívta Capablancát — akit széles körben legyőzhetetlennek tartottak — Buenos Airesben, és egy maratoni 34 játszmás mérkőzésen megdöbbentő fordulatot ért el, +6 −3 =25 arányban győzve. Ez a mai napig a világbajnoki történelem egyik legnagyobb meglepetése, amit még figyelemreméltóbbá tesz az a tény, hogy Alekhine soha nem győzött Capablanca ellen egyetlen partiban sem a mérkőzés előtt.
Az uraló évek (1930–1934)
Ha azt a szakaszt keresed, amely Alekhine-t abszolút csúcsformájában mutatja, nézd meg az 1930-as évek elejét, amikor szinte minden versenyt megnyert, amin elindult — néha abszurd különbséggel:
- San Remo, 1930: +13 =2 (vereség nélkül), a mezőnytől 3½ ponttal elhúzva.
- Bled, 1931: +15 =11 (vereség nélkül), egy hatalmas 5½ ponttal a második helyezett előtt.
Egy elit mezőnyt három, négy, öt tiszta ponttal uralni szinte hallatlan. Ez az az időszak, amikor nemcsak a legjobb játékos volt — saját kategóriájában játszott.
Mennyire volt erős valójában? (a megjelölt becslés)
Mivel nincs hivatalos értékszáma, statisztikusok próbáltak rekonstruálni egyet az eredményei alapján. A legismertebb ilyen kísérlet, a Chessmetrics (Jeff Sonas alkotása) visszamenőlegesen Alekhine csúcserejét saját skáláján körülbelül 2827-es értékszámra helyezi, amelyet 1930 végén ért el — és csúcsformáját minden idők legjobb néhány játékosa közé sorolja, a hasonlítás módjától függően nagyjából negyedik-nyolcadik legjobbnak.
Két nagy fenntartás, egyértelműen kimondva:
- Ez becslés, nem hivatalos értékszám. Évtizedekkel később számították ki a partieredmények alapján; Alekhine soha nem “birtokolta” a 2827-et.
- Nem hasonlítható közvetlenül a modern számokhoz. Az értékszám-skálák, a versenyzői mezőny mérete és az elmélet mélysége is óriásit változott az 1930-as évek óta.
Ezekkel a fenntartásokkal szilárdan a helyükön, a tanulság egyszerű: minden ésszerű visszamenőleges mérce szerint Alekhine csúcsformájában minden idők egyik legerősebb játékosa volt.
A visszaesés és a visszatérés (1935–1937)
Még a legendáknak is vannak gyengébb éveik. 1935-ben egy formán kívüli Alekhine elveszítette a címet a holland kihívó Max Euwe ellen egy szoros mérkőzésen. Ez valódi sokk volt. De Alekhine összeszedte magát, és az 1937-es visszavágón ismét a legjobb formájában volt, meggyőzően győzve (+10 −4 =11), visszaszerezve a koronát. Ez a visszapattanás a sakk egyik nagy visszatérési története.
Az utolsó évek (1938–1946)
Alekhine kései pályafutását beárnyékolta a második világháború, amely szétszórta az elit mezőnyt és megzavarta a versenyszerű játékot Európa-szerte. A háború alatt és után is folytatta a játékot, és a halála napjáig birtokolta a világbajnoki címet, amely 1946. március 24-én következett be Estorilban, Portugáliában — ő az egyetlen világbajnok, aki a cím birtokosaként halt meg. Mivel 1937 után soha nem veszítette el újra, bajnoki uralmában nem volt “hanyatló utolsó szakasz” — egyszerűen úgy ért véget, hogy még mindig ő ült a trónon.
GYIK
Mennyi volt Alekhine Elo-értékszáma? Nincs hivatalos Elója — a FIDE-értékszámrendszer nem létezett életében. A visszamenőleges rendszerek, mint a Chessmetrics, csúcserejét körülbelül 2827-re becsülik saját skálájukon (1930 körül), de ez rekonstrukció, nem hivatalos szám.
Mennyire volt erős Alekhine a modern játékosokhoz képest? A közvetlen összehasonlítás lehetetlen, mert az értékszám-skálák és a versenyzői mezőny is óriásit változott. Ami világos: az 1930-as évek elején uraló világelső volt, és visszamenőlegesen minden idők legerősebb bajnokai közé sorolják.
Mikor volt Alekhine a csúcsformájában? Az 1930-as évek eleje — San Remo 1930 és Bled 1931 környékén —, amikor óriási különbséggel nyerte a csúcsversenyeket.
Elvesztette-e Alekhine valaha a címét? Igen, Max Euwe ellen 1935-ben — de 1937-ben visszaszerezte, és haláláig, 1946-ig birtokolta.
Fedezz fel többet
Vissza Alexander Alekhine profiljához · legjobb partijai · játékstílusa · megnyitásai · érdekes tények · vagy böngéssz minden sakkozó között.
Írta és tényellenőrizte a Chess Lab Academy szerkesztősége · A tények ellenőrizve a Wikipedia, a top játékosok összehasonlítása, a Chessmetrics és a Chess.com alapján, 2026 júliusától · A visszamenőleges értékszámok jelölt becslések, nem hivatalos adatok · Utolsó ellenőrzés: 2026-08-10 · Hogyan ellenőrizzük a tartalmat.
